Miért félek annyira...?

Minden ember érez szorongást az életében,

és tudja, hogy ez az élet része. Mindannyian átéltünk már aggodalmat, idegeskedtünk, éreztünk félelmet. Általában idegesek vagyunk, ha állásinterjúra megyünk vagy akár megyünk a főnök irodájába az éves teljesítményértékelésre.

Tudjuk, hogy normális, ha félelmet érzünk, ha esetleg fotón megpillantunk váratlanul egy kígyót, vagy lenézünk egy magas épület tetejéről. Legtöbb ember képes jól kezelni ezeket a helyzeteket, és az életüket különösebb nehézségek nélkül folytatják.

De a világon sok-sok millió ember (néhány becslés szerint a lakosság 15%-a) életét a pusztító és állandósuló szorongás itatja át, amely korlátozza őket a mindennapi normális életvitelben is. Ezek az emberek átélnek pánikrohamokat, fóbiákat, extrém félelmet, kényszereket - legyenek ezek akár gondolatok akár kényszercselekedetek. A szorongás zavaró erővé válik az életükben. Van aki saját foglyává válik a lakásának, mivel nem meri elhagyni. Számukra a szorongás sokkal több, mint egy egyszeri érzelmi hullám.

 

A szorongásos zavarok típusai:

 

A szorongásos zavarok befolyásolják az egyén viselkedését, a gondolatait, érzéseit és a fizikai közérzetét. A leggyakoribb szorongásos zavarok a következők:

Szociális szorongás vagy szociális fóbia olyan félelem, amely akkor erősödik föl, ha az ember körül más emberek vannak. Azok, akik ebben a betegségben szenvednek mindig tudatában vannak ennek az élménynek, ha körülöttük mások vannak. Azt érzik és gondolják,, hogy mindenki figyeli és bámulja őket, és , hogy a többiek valamilyen módon kritikusak. Mivel a szorongás fájdalmashogy megtanulják, hogy távol maradjanak szociális helyzetektől. Az érzés és a távolmaradás állandósul, így kirekesztődhetnek sok emberi helyzetből és kapcsolatból.

azok az emberek, akiknek szociális szorongása van, tisztában vannak azzal, hoy érzéseik és gondolataik nem racionálisak. Tudják, hogy a többiek nem ítélik őket el, és nem velük vannak minden pillanatban elfoglalva.De ez a tudás nem segíti őket abban, hogy jól érezzék magukat mások társaságában.

A pánikbetegség olyan állapot, amelyben az egyén minden különösebb figyelmeztetés nélkül pánikrohamot él át. A pánikroham gyakori tünetei a következőek:

• intenzív szívdobogás
• tenyérizzadás
• intenzív rémület érzése
• mellkasi fájdalmak
• szédülés
• gondolatok, hogy most "meghalok...megőrülök....nem tudok..."
• kapkodó lélegzetvétel
• bizsergés (kéz, láb, arc, szájkörüli stb.)

Vannak becslések, amelyek szerint a felnőtt lakosság 5%-a élt már át pánikrohamot.

A pánikroham annak ellenére, hogy általában néhány percig tart, nagyon fölkavaró és ijesztő. Van olyan is, hogy többször átéli valaki viszonylag rövid időn belül.

A pánikrohamot gyakran rossz érzések (depresszió, tehetetlenség) követik. A legtöbb ember arról számol be, hogy legnagyobb félelme, hogy a roham újra meg fog ismétlődni.

Van aki képes konkrét stresszhez kötni a pánikroham megjelenését, de van olyan, aki számára, mint "derült égből a villámcsapás" jelenik meg.

Generalizált szorongásos zavar (GAD) meglehetősen gyakori. Egyes becslések szerint a népesség 3-4%-a szenved ettől a betegségtől. A zavarban szenvedők minden egyes percét kitöltheti az aggodalom, szorongás, félelem. Akik GAD-ban szenvednek szinte minden gondolatuk minden helyzetben a "mi lesz ha..." körül forog. Úgy érezhetik, hogy nincs kiút a folyamatos szorongásból és aggódásból. Gyakran depresszióssá válhatnak attól, hogy nem képesek megállítani a folyamatos aggódást.

Azok az emberek, akik generalizált szorongásban szenvednek, általában nem kerülik el a helyzeteket és nincs pánikrohamuk. Arra nem képesek, hogy gondolataikat szabályozzák vagy leállítsák, hogy leküzdhessék saját maguk által is akár irracionálisnak vélt, de nagyon is valóságosan megjelenő rossz érzéseiket. A hangulatuk változhat óráról órára, egyik napról a másikra. A szorongás és a labilis hangulat súlyosan megzavarja az életminőségüket. Gyakran fizikai tüneteik vannak: fejfájás, ingerlékenység, remegés, koncentrációs zavar, alvásproblémák.

További szorongásos zavarok a következők:

• fóbiák, vagyis félelem bizonyos helyzetektől vagy tárgyaktól, élőlényektől
• kényszer (OCD): ritualizált gondolatok vagy viselkedések, amelyekkel akár napi több órát is eltölthetnek, aki ebben szenved
• poszttaumás stressz zavar (PTSD): egy súlyos traumatikus élmény után jelentkezhet
• agorafóbia: félelem, amely megakadályozza, hogy elhagyjuk otthonunk, nehézséget jelent akár a munkába járás is

 

Kezelési lehetőségek:

A legtöbben, aki kezelésbe kerülnek, viszonylag rövid időn belül (néhány hét) jobban érzik magukat. Mivel a betegség azonos, de a kiváltó és fenntartó tényezők különbözőek. ezért a kezelés sem jelent azonnali sikert. Ez gyakran elkeserítő és csökkenti a motívációt. Van aki számára néhány hét nem elegendő, akár több hónap vagy év is szükséges lehet, hogy érdemi változást tapasztaljon. Ha valakinek más betegsége is van (pl. szenvedélybetegség, hangulatzavar, személyiségzavar) a kezelés bonyolultabb és több időt vesz igénybe.

Ámbár a kezelési tervek általános standardokat követnek, azt mindig az adott személyre kell szabni. A szakemberek általában a szorongások kezelésében komplex megközelítéseket követnek. Meg kell jegyeznünk, hogy nincs csak egyetlen egy helyes megközelítés.

Kognitív terápia:

A kliens megtanulja és megérti, hogy milyen gondolkodási minták alakítják és tartják fenn a szorongásos élményeket. Megtanulják azonosítani és átalakítani a betegséghez kötődő nem reális gondolataikat, megküzdési stratégiáikat.

Viselkedésterápia:

Ez a módszer segít kontrollálni és megváltoztatni a kliens viselkedését. Leggyakrabban szisztematikus deszenzitizáció az a technika, amely segít az OCD és fóbiák, pánik kezelésében. A klines apró lépésenként tanulja meg a saját "tűréshatárainak" tágítását, miközben egyidejűleg csökkenti szorongászintjét is.

Relaxáció és autogén tréning

Ide tartoznak a fiziológiai tünetek csökkentésére irányuló technikák, akár mint az önhipnózis, irányított vizualizáció, biofeedback. Cél, hogy a kliens megtanulja tudatosan ellazítani magát.

Gyógyszerek:

Anxiolitikumok és antidepresszánsok tartoznak ide. Ezek biokémiai folyamatokon keresztül befolyásolják és csökkentik a szorongásszintet. Sok embernek jelent hatásos kezelést, főleg, ha pszichoterápiával kombinálják.

 

A kezelés mikéntjét meghatározza, hogy mióta áll fönn a zavar, milyen a kiens személyisége, milyen tünetei/problémái vannak. Fontos tényező, hogy a kliens motívált legyen, vagyis meg akarjon változni. Ehhez hozzátartozik, hogy aktív szerepet vállal saját terápiájában, ha kell gyakorlatokat végez, gyakorolja az új elsajátított készségeket és technikákat annak érdekében, hogy megtanulja módosítani a szorongást okozó és fenntartó gondolatokat, élményeket és viselkedésformákat.

 

Ha ez a cikk tetszett, kérjük küldje tovább egy barátjának. Ha további kérdései lennének, keressen meg!

 

Rosta Teodóra

pszichoterapeuta,

tranzakcióanalitikus

mobil: +36 30 9130356

e-mail: Ez az e-mail cím a spamrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.